Hejjhó!

Szóval a buli utáni nap felkelteünk, hááát dél, egy körül, megreggeliztünk, bepakoltunk  napra való cuccot, aztáán elindultunk Alináékhoz Büttelbornba. Ha ezt ők kiejtik csak annyi, hogy "Bütteboo" :D Beültünk a kocsiba, Kira vezetett. Hát itt is sikerült még egyet aludnom. A házuk csudaszép 2 emeletes, minden mondern. A szülei valami nagyon cukik!! Van egy kutyájuk, amiről Alina azt mondtha, hogy közepes méretű, de szerintem inkább nagy Bohnanak hívják, plusz egy macskájuk is, amire csak annyit mondanék, hogy akkora, mint Garfield. Éppen sikerült lepakolni, mikor is mondták, hogy átmegyünk a nagymamájához sütizni meg kávézni. Na igen a nagyi tényleg egyből azzal fogadott, hogy "egészségedre" :D Ide jött még Alina másik tesója Svenja, a barátja Matthias, egy lány unokatesójuk plusz még a nagynéne és az ő férje is. Ez a férfi mondta, hogy ő már volt Budapesten, és hogy ismer egy utcát amit Nagy valaminek hívnak. Hát a második részt nem igazán értettem, és mondtam, hogy bocsi, de fogalmam sincs melyik utcáról beszél. Nem ismerem mindet.Sütiztünk, kávéztunk, beszélgettünk. Alina nagymamájától kaptam csokit :) :

Miután telezabáltuk magunkat sütikkel, visszamentünk Alináékhoz. A nagybácsija úgy köszönt el tőlem, hogy kezet fogott velem, és mondta, hogy "Jó napot kívánok!" :) Cuki volt. Délután skypeoltam Anyáékkal, aztán este átmentünk Alina tesójához Svenjához. Társasoztunk, kártyáztunk, beszélgettünk, na és persze megint kajáltunk:

Fú volt itt minden mi szem-szájnak ingere. Anna-Lena gitározott is nekünk, és énekelt is hozzá. Nagyon szép volt :) Olyan éjfél körül hazamanetünk.

Másnap reggel megreggeliztünk, aztán kimentünk a kertbe. Itt ugye az a szokás húsvétkor, hogy a kertben eldugnak egy csomó csokit, mentost, rágót... stb. és azokat kell megtalálni. Hát a szülők ügyesek voltak. Egy-két csokit a kis kövek közé dugtak el :D Végül mindent megtaláltunk, aztán elosztottuk egymás közt:

Délután még sétáltunk egyet, magunkkal vittük Bohnat is :) Cuki volt, ahogy a mezőkön futkosott össze-vissza. Hazafelé menet jött velünk Alina másik mamája is. Mindenkinek kellemes húsvétot kívánt: "Frohe Ostrern!" de ebből kb. csak az Osternt lehetett hallani, és annak is vicces hangsúlyt adott :D Aztán megint kávét ittunk, sütiztünk. Este megint kártyáztunk, keresztrejtvényt fejtettünk. Na hát igen... ez vicces volt számomra. Ha értettem a német meghatározást, nem tudtam hogy van németül, vagy pedig egyáltalán nem értettem. :D Viszont egyszer csak rámnézett Alina csillogó szemekkel: áá Ildi ezt te biztosan tudod! Elkezdtem kacagni, hogy háát nem hiszem, de mondd! "Ungarische Schaffelmantel"  ÓÓ ezt tényleg tudom! BUNDAA!! Na hát itt volt nagy örömködés, hogy végre én is hozzá tudtam szólni :D A csúcson kell abbahagyni, szóval ezután elmentem aludni, mert másnap indultunk vissza Heidelberge, hogy elfoglaljam a szállásom.