A múlt héten nem jelentkeztem, így bepótolom a kis hiányosságom. Kedden a Hochschulchorral letudtuk a kis évzáró koncertünket dupla műsorral.Nem csak mi énekeltünk, hanem diákok hangszeres koncertet is adtak. Összesen 1 óra volt az egész. Egyszer előadtuk 8-tól, majd 9-től is. Az erasmusos csoportból többen is csináltuk ezt a kurzust, így a hangulat is jobb volt. Heli eljött a koncertünkre ( a későbbi előadásra) aztán pedig ketten elmentünk a Neckarhoz és még ott beszélgettünk vagy éjfélig. Az idő nagyon-nagyon jó volt :)

A másik jó dolgo a múlt hétben az a péntek volt. Elmentünk a tutorokkal közösen  egy tóhoz: St.Leon-Rot. - itt lehet fürdeni, vizisízni, grillezni, röplabdázni, focizini.... Minden mi szem szájnak ingere. 12:30-kor találkoztunk a HBF-nél, és onnan indultunk. Volt,aki busszal, de mi (keményebbek :P) biciklivel mentünk.Amint elindultunk persze, hogy esni kezdett... :D de olyan 15 perc után elállt, aztán megint sütött a nap, így hamar megszáradtunk. Kb. egy-másfél óra volt az út bicóval ( busszal is ua.) Jó hangulat volt, sokat beszélgettünk. Este 11-ig maradtunk, szép is volt vaksütétben erdőn meg mindenen keresztül a hazaút, főleg úgy, hogy a fele társaságnak lámpája se volt... :D Sokszor kiabálni kellett, hogy Vigyázat, jobb kanyar! :D Michnek volt kis hangfala is, amire rákötötte a telójáít, így egész úton partíztunk is :) Olyan éjfélre meg is érkeztünk Hd-be. Persze ekkor is elkezdett szakadni az eső, így még egy jó félórát ott maradtunk dumálni, s miután elállt kitaláltuk páran, hogy menjünk el még valamerre. (mintha nem lettünk volna elé fáradtak...:D ) de nembaj, egy sör mindig jólesik. Végül sokáig húzódott mert még enni is elmentünk, így kb. 4-re értem haza.

Szombaton bizony nagyon szomorú voltam, mert aznap volt az unokatesóm esküvője, amire sajnos nem tudtam hazautazni a vizsgáim miatt. Egész nap ők jártak a fejemben, hogy milyen jó lenne, ha tudnék teleoprtálni, és otthon lehetnék... De hát az Anyukáknak mindenre van megoldásuk. Egyszer csak látom, hogy Anya hív skypeon. Na mondom felveszem. Hát mit ad Isten, volt az étteremben wifi, és így felhívott a lagziról, és így mindenkivel tudtam egy picit beszélgetni :) Olyan boldog voltam! Jó  volt látni az otthoniakat. 

Ezen a héten megkaptuk a Landeskunde portfólió eredményeit. Nagyon féltem tle, hogy kevés lesz, vagy nem találja majd jónak a tanárnő... de Hál' nem így lett!! 2,0-ás osztályzatot kaptam rá, ami itthoni 4-esnek felel meg!! Mikor megtudtam ki tudtam volna ugrani a bőrömből! Tegnap pedig letudtam az utolsó 2 vizsgámat is.A fonetika nem volt túl nehéz. Kb,, mint otthon a beszédművelés vizsgám anno. Vettünk x hangot a félév során, és most nekünk3-at kellett kiválasztani, és szöveget felolvasni. Kb. 2 perc alatt letudtam. Tanárnő szerint nem volt sok hibám, néha egy-két hangot hosszabban ejtettem, mint kellett volna, illetve nekem még nehéz megszokni, hogy a szavaknak áltaában a 2. része a hangsúlyos. +megjegyezte, hogy a ch-hang nem megy még igazán. (Jelzem ez nem is volt a választott hangom közt, de azért megjegyezte. Hát mondom tudom direkt, azért nem választottam azt) Asszem még párszor meg kell néznem Achmedet, hogy elsajátítsam: (1:00-tól)

Aztán miután letudtuk a vizsgát, a még itt maradt csapattal elmentünk a Neckarhoz, hogy csináljunk ez záró pikniket. Jól éreztük magunkat, grilleztünk, beszélgettünk, hogy ki mikor megy haza... stb. Szomorú vagyok, mert van akit már nem is fogok látni, mert a hétvégén hazamegy, vagy pedig köv. 7en, de akkor én pedig Freiburga utazom ismerősökhöz. Szóval a tegnapi este egyben szomorúi is volt.

Ekkor esett le igazám, hogy tényleg lassacskán, de vége van...Már csak egy hét... :(

Már csak ennyi időm van itt ebben a szépséges városban...

Hétfőn nem volt semmi érdekfeszítő. Kedden Hochschulchor alatt végre félbeszakadt ez a dögmeleg idő. Elkezdett esni, de elég durván. Igazából mi ebből nem sokat érzékeltünk az aulában, csak az ablakon keresztül láttuk, hogy szakad az eső, és nagyon fúj a szél. Mire vége lett a kórusnak, el is állt, de még mindig elég jó diő volt ahhoz, hogy elmenjünk fagyizni. Helivel megebszéltünk, hogy megyünk, de közben szóltam Uelinak is. Helivel 20:00-kor találkoztunk a főutcán, ott bizony nagyon finom fagyi van :3 Mire megettük, pont megkérkezett Ueli is, akihez a tesója jött látogatóba, és őt is magával hozta. Az öccse, mikor megtudta, hogy honan jöttem, egyől rávágta: egészségedre! :D Ők is kértek fagyit, de Ueli tesója nem azt kapta, amit szeretett volna, hát Heli rávágta, hogy bizony, bizony még gyakorolnod kell a nyelvet... ( persze, ez csak szivatás volt, mert ők svájciak, szóval csöppet tudnak németül... :D ) Közben megint elkezdett szakadni az eső, így beültünk a fedett részre és kb 22:00-ig dumáltunk még. 

Szerdán Landeskunde órán elmentünk az Ehrenfriedhofhoz. ( ez nem volt túl boldog élmény, de ugye mi kértük az első órán, hogy olyan helyre is menjünk el, ahová a turiták nem nagyon szoktak.)

Csütörtökön németen csak 4-en voltunk. Kaptunk pár lapot, hogy általában milyen végződésű szavaknak mi a névelője. Persze, ez nem mindig igaz, mert a németben mindig vannak kivételek. Aztán társasjátékoztunk. A mezőkön feladatok voltak: mindig 5 dolgot kellett megnevezni. pl.: Nevezzen meg 5 dolgot, amit szeretett volna gyerekként, de nem kaphatott meg, Nevezzen meg 5 dolgot, amit a 7végén csinált. Itt elég jókat alkottunk :D Pl Jana feiern helyett feuern-t mondott, én azt akartam mondani, hogy főztem a lakótársammal, de szépen kihagytam a mit-et, így azt mondtam, hogy őt főztem meg... :DDDD Az ilyeneknek köszönhetően az egész órát végigröhögtük. Akik ismernek tudják, hogy én persze ilyenkor alig bírom abbahagyni, már csak azon is nevetek, ahogy a másik nevet, és elég hosszú folyamat mire lenyugszom :D

Pénteken Erikával megbeszéltünk, hogy bemegyünk a városba kicsit beszélgetni, sörözni. 20:00-ra beszéltük meg a találkozót a menzánál, de nem volt ott, így leültem egy padra, amikor is megláttam egy lányt, aki: "Héé! Itt ülünk a hátsó asztalnál, gyertek!" Na rögtön felkaptam a fejem, aztán köszöntem nekik. Réka ezzel kezdte: Egy hete vagyunk itt és te vagy a 6. magyar storynk!" Na mondom nekem meg ez a 4. hónapom és ti vagytok az első magyarok akikkel találkoztam. Kiderült, hogy ők BTK-s hallgatók, és egy egy hónapos tanfolyamon vannak itt. Picit beszélgettünk még, de aztán megérkezett Erika és elindultunk. Leültünk egy csendesebb utcán található kisebb kocsmában, söröztünk, beszélgettünk, aztán nemsokára megérkezett Stefi, Heli és Ueli is. Nem tudom Helinek, hogy jutott eszébe, de a biciklilakatával lezárta Uelit a székhez :D Na ez később Stefinek is megtetsuett, így kaptam tőle egy szép kis nyakláncot:

Ueli mondta, hogy nem marad sokáig, mert még írnia kell a portfólióját, így csak egy kicsi sört iszik:

Azt viszont ő sem gondolta, hogy a kicsi ennyire kicsi lesz... :D (Ja Helinek pedig fájt a torka, így eldöntötte, hogy ezzel a felessel meggyógyul!)

Miután Ueli megitta a hatalmas sörét, távozott is köreinkből, de nemsokára Heli is hazament. Így 3an úgy döntöttünk, hogy még továbbnézünk az éjszakába, így eljutottunk egy ír pubba, ahol karaoke este volt. 

Mivel a koliban mindig karaokezunk (de persze csak egymást közt) így eldöntöttem, hogy na akor itt úgyse ismer a kutya se, énekeljünk egy számot:

Jajj nagyon vicces volt, mert egy előttem lévő csajcsapat velem együtt ordították a szöveget, és így a hangulat is jobb volt. Fúú viszont voltak itt olyan jól éneklő emberek is, hogy majd leesett az állam!! Hallgattuk őket egy darabig, aztán Stefi is hazament, és végül Erikával ketten maradtunk. Mondta, hogy neki már elment az utolsó S-Bahn, és a következő fél5kor megy. Semmi baj, akkor maradunk még egy darabig :D Így is lett. Elmetnünk még egy táncolósabb helyre, ettünk még egy dönert, beszélgettünk, és el is telt az este, így mindketten hazaindultunk.  Reggel viszont írta, hogy kiderült, nem fél5kor hanem fél6kor ment az első, amit nem várt meg, így biciklivel ment haza ami 40perc. Hát nem lehetett kellemes, mert nem volt túl jó idő, de küldött egy képet, ami sztem őt is kárpótolta:

Szombaton pedig írtam tovább a kis Portfóliómat, ami szépen gyarapodik, már a 3/4-e kész van jupííí :P Este pedig volt a második Schossbeleuctung, ahol ismát tűzijáték is volt. Helivel mentünk.

Az első job helyünk volt, mint most, de így is láttuk és nagyon széép volt :)

Szóval megint egy jó kis hetem volt itt. Demárcsakkkettőésfélésotthonvagyooooooooooooooooook!

Bizony, bizony beléptem az erasmusom utolsó hónapjába. Nagyon furcsa érzés. Most úgy érzem, hogy nagyon hamar eltelt az itt töltött idő. (Persze ebben köztrejátszott, hogy kb. a felénél sikerült egy hétre hazautaznom, ami nagyon jó volt! Láthattam a barátaimt, beszélgettünk, buliztunk egy nagyot. Na és persze a szüleimet, hazai ízek, végre magyarul beszélni...) Furcsa belegondolni, hogy újra otthon leszek. Tegnap Alinánál grilleztünk és kérdezte, hogy mi fog innen hiányozni. Mondtam, hogy mindenképpen ti, a társaság, maga a város, aminél szebbet nem sűsűn látni... A kaja nem annyira :D Alina augusztusban a mentor szerepét erasmusos diákra cseréli. Ő Chilébe utazik. Tegnap este sikerült először skypeon beszélnie azzal a családdal akivel lakni fog. Mondta, hogy nagyon izgul, és remeg keze lába. "Hát ne aagódj Alina, én is így voltam mikor először rád írtam facebookon!" Persze nevetésben tört ki. Közben kiderült, hogy Katha a jövö félévben majd mentorként tevékenykedik. Nagyon aranyosan fogalmazott: "Az én kis erasmusos gyerekem svájcból jön majd. Jajj már várom, hogy a szárnyaim alá vegyem!"

A partyra jött még Alina két tesója is. Jajj olyan jó volt őket újra látni! És persze az is jó volt, hogy most már sokkal jobban tudtam velük beszélni németül, mint az első napjaimban, amikor megérkeztem. 

Alinának igazán spontán feje van... :D <3

Tegnap még egy nagyon nagyon nagyooon jó dolog történt velem. Átjött Heidelbergbe barátnőm Regi és a barátja. Annyira jó volt látni!! Hol magyarul, hol németül beszélgettünk. Mivel tegnap is nagyon meleg volt, ezért úgy döntöttünk strandolni megyünk. Egy valami viszont nagyon hiányzott: LÁNGOOOOOOOOOOS. A strand lángos nélkül nem az igazi. Itt sült krumplin és wurston kívül nem kapsz más kaját :( Megállapítottuk, hogy a németeknek nagyon sok dologra nincs szavuk. Például, mi egy romlott tojásra azt mondjuk, hogy záptojás. Ők simán csak annyit mondanak, hogy rossz tojás. Regivel a főmondatunk: ACHTUNG! ACHTUNG! Elveszett egy német kisfiúú :D

(Ja és a jégkáásra is 1 órát kelltt várni...)

A suliban a héten németen melléknévragozást vettünk, a kórussal voltunk a docentin megemlékezésén. áá Landeskundén megint az a csávó tartott előadást, aki a múltkor. ÉÉÉÉS MIVEL KEZDTEE?! "Jajj bocsánat a hangom még mindig nem az igazi!" Na hát itt nekem el kell fordulnom, hogy ne lássa, hogy majdnem kipukkadok a röhögéstől. A többiek meg persze rajtam röhögtek :DD Jajj és a héten voltam utoljára az oviban. Bejött a gyakorlatvezető, és elbeszélgetett az óvónőkkel, meg velem is, hoyg mi mindetn csináltam itt, mi más az itteni oviban, mint otthon, ajánlanám-e ezt az óvodót a többi erasmusosnak... stb. Hiányozni fognak a kis lurkók!

Sziasztok!

Ez a hét picit lassan akart beindulni, de a végére teljesen felpörögtek az események. 

Németórán a témánk jelenleg a különböző nemzetek sztereotípiái. Ehhez kapcsolódóan olvastunk szöveget, képek alapján találtuk ki, hogy vajon melyik nemzet emberéről lehet szó. Plusz magnón különböző vicceket hallgattunk meg, majd nekünk is kellett mesélni. Hát meg kell hagyni jókat röhögünk :D Kedden a sulikórus már nem volt olyan vidám, mert sajnos a docentin meghalt, és az ő megemlékezésén fogunk énekelni, és erre készültünk. Szerdán Landeskunde órán megnéztük az egyetem régi auláját. Itt most kivételesen nem tudott velünk lenni a tanárnőnk, ezért egy idegenvezető mesélt nekünk, plusz Michael, az egyik tutorunk jött még velünk. Hát ez az idegenvezető... :D Szétröhögtük rajta az életünket. Ha 60x nem kért elnézést amiért beteg, és ezért nem tud hangosan beszélni, akkor egyszersem. Plusz azt hitte, hogy valami nagy előadáson van, mert végig affektálta, mutogatta az egészet majd a mondadója végén levette a kalapját és meghajolt :DD Hát oké....

Ezután kérdeztük Michaelt, hogy mi a szitu vége van-e az órának vagy ő mesél még nekünk valamit... Mondta, hogy nem, mehetünk nyugodtan. De azért mondtam neki, hogy nyugodtan improvizálhatna valamit :D Neki sem kellett több, előadta az aula lépcsőjének történetét :DDD Ezután páran elmentünk még meginni egy kávét, közben beszélgettünk, hogy mennyire hamar eltelt az idő, hiszen már csak egy hónapunk van, lassan jönnek a vizsgák, a hazaút :( Jajj rossz belegondolni. Mikor el kellett indulnom ide, nem igazán akartam, (jó de persze, akartam, mert különben nem jelentkeztem volna... de az utolsó pillanat, a pánik, hogy tényleg mindent és mindenkit itt kell hagyni és egyedül helytálni egy másik országban, ahol senkit sem ismersz... hát nem mondanám könnyűnek) most meg belegondolni, hogy ezeket az embereket akiket úgy megszerettem, most őket kell majd itthagyni... Regi barátnőm jól mondta: "Melőtt kimész azért sírsz, mert ki kell menni, mikor hazajössz meg azért, mert haza kell jönni..." Már átérzem mire gondolt (bár akkor még nem voltam ebben 100%-ig biztos)

Délután volt még egy spanyol órám is. Jó hír, hogy ebből a tárgyból nem kell vizsgáznom :D Vagyis lehet vizsgázni, akkor kapsz egy jegyet plusz 3 kreditet, de ha nem vizsgázol, akkor kapsz 2 kreditet plusz mellé írják, hogy teljesítettem a kurzust! Áh, eggyel kevesebb vizsga bibibibíííí :P Ja vizsgák... tök jó otthon már minden tárgyamból meg van a jegyem, majd csak 1 tárgyból kell vizsgáznom, amit egy 30 oldalas Landeskunde portfólió után már féllábon is kibírok... Szóal mondhatom, hogy nem lesz semmi gáz!

Csütörtökön voltam oviban. Most először egy teljes napot, mert múlt héten nem tudtam menni, és úgymond így bepótoltam azt is. Jajj szívesen töltenék fel képeket a lurkókról, de azt sajnos nem lehet :( Pedig annyiraaa cukiiiiiiiiiiik! Jövőhéten tartanak egy Sommerfesztet, amire engem is meghívtam :) Most erre készülnek nagyban, készítettek kis hangszert meg dalt tanulnak:

Mondani sem kell, egész nap ez ment utána a fejemben :D Mielőtt kimentünk a gyerekekkel az udvarra, egyesével bekentük őket naptejjel. Egy másik csoportban lévő kisfiú odajött hozzám, hogy kenjem be őt is. Hallotta az akcentusomat, hogy nem német vagyok, így megkérdezte, hogy honnan jöttem. Válaszoltam neki, hogy Magyarországról.

-"Téényleeg? És ott milyen nyelven beszélnek?"

- Hát magyarul!

- Hm... még sosem hallottam ezt. De képzeld a nagymamám tud svédül! Én pedig beszélek németül, és tanulok angolul, mert ezt a nyelvet az egész világon beszélik, és ez nagyon fontos!

Itt csak pislogtam, hogy húhha, ez a gyerek még csak 5 vagy 6 éves és már ekkora ambícióval rendelkezik! Nem semmi.

Mondanom sem kell a nap végére kellően elfáradtam, de még volt hátra egy német órám. Itt a präfixes igékről tanultunk. Ehhez kapcsolódóan volt házink is. Persze, hogy az első feladatnál engem szólított a tanár. Eléggé fáradt voltam, nem nagyon koncentráltam az olvasásra, ezért sikerült is egy jó kis bakit csinálnom, de legalább jót nevettünk mindannyian :D 

Óra után kitaláltuk a csajokkal, h csináljunk valamit. Hm... menjünk a Neckarhoz, vagy hová? Hát végül úgy döntöttünk elmegyünk a Mohr nevű helyre, mert ott tök finom a hambi, és páran enni is akartak, plusz csütörtökön a csajok egész este ingyen ihatják a sektet. Jó kis hely :P ( Le is nyúltam emlékbe egy söralátétet :)

Mivel suli után mentünk, nálam volt a füzetem is. A csajok meg kreatívkodtak picit:

Na igen Heli már be volt sózva, hogy táncolni akar, szóval utána elmentünk még egy táncolósabb helyre is :) Jó kis buli kerekedett a végére.

Pénteken elementünk Janaval és Karinnal zumbára. Ja igen az egyetemi kártyánkkal a legtöbb sport órát ingyen vehetjük igénybe. Hát még életemben nem voltam zumbán,de otthon általában nők az óraadók, na itt persze, hogy egy spanyol csávó tartotta :D Hát esküszöm én nem tudom úgy rázni a csípőm mint ő :DD Állandóan kérte, hogy mondjuk, hogy "huhúúúú" ilyen ujjongásszerűen. Nagyszerű, főleg mikor már levegőt is alig bírsz venni... :D Ez másfél órás, de 10 perccel hamarabb eljöttem, mert 19:15-kor találkozónk volt, ugyanis elmentünk egy improvizációs színházba. A csoport neve Kopfsalat. A terem természetesen fekete volt, és nem is volt túl nagy, de mivel csak 2 szereplős volt a darab, így nem is kellett volna nagyobb. Volt egy kis büfé, vettünk sört, és így néztük az előadást. Egy csávó konferált, és kért tőlünk 2 szereplő nevet plusz foglalkozásokat, maj végül különböző tárgyakat. Ami épp nálad volt. Ezeket építették bele az előadásba. Két férfi színész volt, egy fiatalabb és egy idősebb. Őszintén nem mindent értettem az előadáson, de amit igen, hát azon szétnevettem magam :D Improvizácóként rappeltek is benne, háát nagyon betegek voltak és összességében nagyon jó krimi előadást hoztak össze! Örültem, hogy ide is eljuthattam. Az előadás után még páran elmentünk meginni egy sört, aztán ettünk egyet egy török kajáldában és mindenki nyugovóra tért. 

Ez a hét is tök izgalmas és élményekben gazdag volt. Most pedig asszem elkezdem a Landeskunde portfóliót, mert nem írja meg magát... (sajnos)

Sziasztok! Hát már réges-rég nem írtam, mert itt a napok kicsit sűrűek, mindig akad tennivaló. Szóval utoljára a szállásfoglalásnál tartottam... Alinával másnap elindultunk vonattal Heidelbergbe. Az anyukája cuki volt, kivitt minet az állomásra. A szállást hamar megtaláltuk (hála Alina helyismeretének) Egy kis WG-ben lakom, 3 lakótársam van: Tobi, Kristen és Anja. Viszont a hónap végén Tobi kiköltözik, így hamarosan kezdődnek a skype-os interjúk, hogy ki is jöjjön ide lakni. Nagyon kedvesek, mondták, hogy rám is számítanak ebben, holott én már csak egy hónapot maradok... Jól érzem magam itt, mind3an kedvesek, segítőkészek, bármilyen kérdésem van készséggel válaszolnak.

Szobácskám:

Folyosó:

Négy emberre sok cipő van, főleg, hogy 3 lány... :D

Konyha:

Van tök menő képünk is:

A közös helységek takarítása, heti rendszerességgel történeik. (nyilván mindenki elmosogat magaután, letörli az asztalt egyebek... ) viszont nagytak heti 1x van, ez a alapján a kis beosztás alapján:

Én az egyes szobában lakom, ami azt jeletni, hogy 2 hét múlva én leszek a nagytakos :D Sztem ez a rendszer tök jó, mindenki kiveszi a részét, mindenki látja ki jön.

Az órarendem a következő:

Hétfő:

16:15-17:45-ig német, 18:00-19:30-ig fonetika

Kedd:

16:15-17:45-ig Tánc, 18:00-19:30-ig sulikórus

Szerda:

10:00-11:30-ig Landeskunde,18:00-19:30-ig spanyol

Csütörtök:

9:00-12:00-ig oviban vagyok, 18:15-19:45-ig pedig ismét németem van

Péntekem pedig szabad. A legjobb, hogy a suli gyalog is kb. 10 percre van, meg az ovim is, szóval nem úgy van, mint otthon, hogy 1 órát kell utaznom... Jajj de rossz lesz visszaszokni. Na meg imádom, hogy a legtöbb órám délután, este van, így esélytelen hogy elaludjak, és sokkal kipihentebb vagyok, mint otthon!

Mindenkinek van itteni egyetemi kártyája:

Ez a kártya sokfunkciós. Minden hétköznap este 6-tól, illetve egész hétvégén ingyen utazhatsz vele a városban. (ezért tartottam jobb ötletnek biciklit venni) Bár az éjszakai közlekedés valami katasztrófa... Óránként van haza busz.. Vagy máfél... 

Plusz erre a kártyára tudok pénzt tenni, és ezzel fizetek a menzán, a mosásért, fénymásolásért, nyomtatásért... Sehol sem lehet készpénzzel, hanem csak ezzel a kártyával!

Az erasmus csoport.  A legtöbben Luxemburgból jöttek, de vannak még spanyolból, törökből, finnből, svájcból, chiléből... szóval elég vagyes társaság. De jó arcok egytől-egyig :)

Hejjhó!

Szóval a buli utáni nap felkelteünk, hááát dél, egy körül, megreggeliztünk, bepakoltunk  napra való cuccot, aztáán elindultunk Alináékhoz Büttelbornba. Ha ezt ők kiejtik csak annyi, hogy "Bütteboo" :D Beültünk a kocsiba, Kira vezetett. Hát itt is sikerült még egyet aludnom. A házuk csudaszép 2 emeletes, minden mondern. A szülei valami nagyon cukik!! Van egy kutyájuk, amiről Alina azt mondtha, hogy közepes méretű, de szerintem inkább nagy Bohnanak hívják, plusz egy macskájuk is, amire csak annyit mondanék, hogy akkora, mint Garfield. Éppen sikerült lepakolni, mikor is mondták, hogy átmegyünk a nagymamájához sütizni meg kávézni. Na igen a nagyi tényleg egyből azzal fogadott, hogy "egészségedre" :D Ide jött még Alina másik tesója Svenja, a barátja Matthias, egy lány unokatesójuk plusz még a nagynéne és az ő férje is. Ez a férfi mondta, hogy ő már volt Budapesten, és hogy ismer egy utcát amit Nagy valaminek hívnak. Hát a második részt nem igazán értettem, és mondtam, hogy bocsi, de fogalmam sincs melyik utcáról beszél. Nem ismerem mindet.Sütiztünk, kávéztunk, beszélgettünk. Alina nagymamájától kaptam csokit :) :

Miután telezabáltuk magunkat sütikkel, visszamentünk Alináékhoz. A nagybácsija úgy köszönt el tőlem, hogy kezet fogott velem, és mondta, hogy "Jó napot kívánok!" :) Cuki volt. Délután skypeoltam Anyáékkal, aztán este átmentünk Alina tesójához Svenjához. Társasoztunk, kártyáztunk, beszélgettünk, na és persze megint kajáltunk:

Fú volt itt minden mi szem-szájnak ingere. Anna-Lena gitározott is nekünk, és énekelt is hozzá. Nagyon szép volt :) Olyan éjfél körül hazamanetünk.

Másnap reggel megreggeliztünk, aztán kimentünk a kertbe. Itt ugye az a szokás húsvétkor, hogy a kertben eldugnak egy csomó csokit, mentost, rágót... stb. és azokat kell megtalálni. Hát a szülők ügyesek voltak. Egy-két csokit a kis kövek közé dugtak el :D Végül mindent megtaláltunk, aztán elosztottuk egymás közt:

Délután még sétáltunk egyet, magunkkal vittük Bohnat is :) Cuki volt, ahogy a mezőkön futkosott össze-vissza. Hazafelé menet jött velünk Alina másik mamája is. Mindenkinek kellemes húsvétot kívánt: "Frohe Ostrern!" de ebből kb. csak az Osternt lehetett hallani, és annak is vicces hangsúlyt adott :D Aztán megint kávét ittunk, sütiztünk. Este megint kártyáztunk, keresztrejtvényt fejtettünk. Na hát igen... ez vicces volt számomra. Ha értettem a német meghatározást, nem tudtam hogy van németül, vagy pedig egyáltalán nem értettem. :D Viszont egyszer csak rámnézett Alina csillogó szemekkel: áá Ildi ezt te biztosan tudod! Elkezdtem kacagni, hogy háát nem hiszem, de mondd! "Ungarische Schaffelmantel"  ÓÓ ezt tényleg tudom! BUNDAA!! Na hát itt volt nagy örömködés, hogy végre én is hozzá tudtam szólni :D A csúcson kell abbahagyni, szóval ezután elmentem aludni, mert másnap indultunk vissza Heidelberge, hogy elfoglaljam a szállásom.

Sziasztok Otthoniak!

Már több napon túlvagyok itt a messzeségben, de csak most van időm arra, hogy írjak picit. 

Tehát kezdjük az elején. 3.-án még felmentem Pestre. Este még ittunk pár sört Petrával, Lacival és Marcival, plusz kártyáztunk. Áhh tök jó volt, és köszi a tortát még1x!! Azt meg pláne, hogy mégsem nyomtátok az arcomba :P 

Olyan hajnali 1 körül aludni mentem, még pakolásztam picit, forgolódtam az ágyban... Rámtört az izgulás. Nagyon hamar elérkezett a reggel. Gerivel megbeszéltük, hogy kikísér engem a reptérre. Háromnegyed 8-kor találkoztunk a koli előtt és elindultunk a reptérre. Nem csak azért volt jó, hogy kijött, mert vitte az óriási bőröndöm, hanem mert még sosem repültem, így az ő helyismerete is jól jött. Kiértünk, cigiztünk, leadtuk a bőröndöm, aztán jött a búcsú, és magamra maradtam. Közben folyamatosan tartottam a kapcsolatot Tesómmal, mondta hogy nézzem meg mikor indul a repcsi, be tudok-e már szállni. Ekkor jött a sokk, hogy késik... Csak 11:20-kor fog elindulni. Fasza. Nem biztos, hogy elérem a csatlakozásomat. Ja igen, mert csak Frankfurtig mentem repülővel, onnan busszal akartam Heidelbergbe menni. Írtam Alinának, (ő a mentororm, egy helybéli diáklány) hogy nem biztos, hogy elérem a buszt, majd írok egy sms-t, hogy mizu. Végül nagy nehezen 11:45-kor elindult a repcsi, felszálltunk. Áhhh jó volt nagyon!! Élveztem :)

Megérkeztünk Frankfurtba. Esett a HÓÓÓÓ. Igen. HÓÓÓÓ. Hát nagyszerű, gonoltam magamban... Átvettem a csomagom,gondoltam mielőtt megkeresem, hogy hogyan is jutok el  a frankfurti HBF-ig, előtte elszívok egy cigit. Ott cigizett még egy idősebb német fickó, egy nővel. Megkérdeztem a férfit, hogy tudja-e hogyan jutok el a HBF-hez. Mondta, hogy háát sajnos nem tudja, ő Heidelbergbe utazik. ÁÁÁ mondom én is oda akarok eljutni. Erre a fickó mondta, hogy kocsival van, szívesen elvisz. Fúú örültem a fejemnek nagyon. Ekkor jött a slussz poén, mikor a nő megkérdezte magyarul, hogy magyar vagyok-e :DDD Mondtam, hogy igen. Na ezen jót nevettünk. Kiderült, hogy a nő ennel a német férfinál dolgozik, az anyósát ápolja. Beültünk a kocsiba. Nem kellett sok idő, és el is aludtam, Nem sokkal Heidelberg előtt keltem fel. Kitettek a heidelbergi HBF-nél. Szépen megköszöntem  a fuvart, megkérdeztem, hogy mennyivel tartozok, de a férfi azt mondta, hogy áá semmivel, jó erasmust nekem. 

Ettem egy szenyót, ittam egy kávét, aztán egy fülkéből felhívtam Alinát, hogy megérkeztem, itt várom őt a Burger Kingnél. 15 percen belül jöttek is értem kocsival. Alina, a húga Annalena, és a bárnőjük Kira. Kira vezetett, és elvittek Alina WG-be. Húú nagyon szuper kis lakás, nem is tudom pontosan hányan laktak még ott, az emeletre nem mentem fel. Cuki volt, megkaptam a szobáját. Kérdezték, hogy éhes vagyok-e. Mondtam, hogy nemrég ettem, szóval most nem. Beszélgettünk, hogy honnan jöttem, mit fogok pontosan tanulni... szokásos körök. Ezután mesélték, hogy a nagymamájuk egy szót tud magyarul: Egészségedre! :DD Vicces volt, ahogy kimondták. Sőt még azt is tudták, hogy ezt nem csak koccintáskor használjuk, hanem akkor is amikor valaki hapcizik, és készüljek fel, hogy holnap majd mikor megyünk a mamájához, akkor ezzel fog fogadni :D

Ezután leültünk társasozni:

Otthon ezt valamikor nagyon régen játszottuk, de nem emlékeztem a szabályokra, így ezeket megbeszéltük, és elkezdtünk játszani. Ugye, ha valaki ugyanarra a mezőre lép, ahol te vagy, akkor leütöd a másikat. Ezért ez a társas neve: " Mensch ärgere Dich nicht!" Muszáj nyugodtnak maradnod, akkor is ha már 5x ütött le valaki, és emiatt nem tudsz a célba beérni :D Alina nyert :) Szegény Annalena csak 1 bábuval ért be, őt mindenki leütötte :D Ezután főztek egy nagyon fincsi lasagnet. Ez teljesen másmilyen volt, mint amilyet én megszoktam. Zöldséges volt, és csak a tetejére tettek tésztát. A zöldségek között pedig padlizsánkrém volt. Másmilyen volt, de nagyon finom :) Íme:

Ezután ittunk egy-egy sört. Enneka sörnek az a különlegessége, hogy a kupakban üzenet van. Kb., mint otthon a Topjoy-ban. Itt viszont, mielőtt kibontod, hangosan kell egy kérdést feltenned, amire választ szeretnél kapni. A kupakban 3 lehetőség van: igen, nem vagy pedig egy ?. Én azt a kérdést tettem fel: Ez lesz-e életem legjobb nyara? A válasz pedig:

 Jupííjájjé :D Volt nagy örömködés, meg minden. Közben beszélgettünk a német nyelvről, hogy milyen vicces, ahogy beszélnek: tök mérgesnek hangzanak, meg a "khhhhhh" hangjaik :D Erről eszembe jutott az a videó, amit Luca baárnőm küldött nekem facebookon. Megmutattam nekik, és vártam a reakciót:

Jót szórakoztak rajta, viszont nem tetszett nekik, hogy csak egy sör van a fickónál, és hogy ezzel jellemzik őket. Viszont mondták, hogy nem is igaz az a szó, ami itt a videóban a szexnél van megadva, hogy: "Geschlechtsverker". Egyáltalán nem használják, ők is csak annyit mondanak, hogy szex, és kész.

Ezután elkezdtünk kézülődni a bulizásra. Gyorsan összekaptuk magunkat, aztán indulááás. A villamoson még beszélgettünk, megbeszéltünk pár szót, hogy mi hogy van magyarul. Nagyon cukik, ahogy próbálják őket kimondani :D Például a gyönyörűű szó! a gy-t mindenáron ty-nek ejtik :) "työnyörúú" kb. így hangzott. A mi megállónk a Bismarckplatz volt. Ez a központ, egy nagy sétálóutca sok-sok bolttal és kocsmával. Nagyban sétálunk itt, nézegetem a kirakatot:

Na igen, ez komoly... csirkék szemüvegben :DDD Nagyon belebambultam, mikor is elment mellettem egy fekete csávó, és megkérdezte, hogy mizu, miért nézem annyira. (ja igen ezt angolul) Hát mondom semmit, csak a kirakatot. Ezután elkezdett velünk dumálni, volt még vele 3 srác. Bemutatkoztak. Vicces volt, az egyik srácot Oma-nak hívták. Ugye ez németül a nagyi :D. Kedvesek voltak, mondták, hogy ők is jönnek velünk bulizni. Na de ekkor jött a probléma. 3 vagy 4 szórakozóhelyre akartunk bemenni, de a bizti őrök nem akarták őket beengedni. Alina az egyik helyen össze is veszett a biztiőőrel, hogy milyen dolog ez, hogy csak azért mert a srácoknak más a bőrszíne nem akarja őket beengedni. Hát mindegy ez sem hatott, így mondta hogy menjünk el a hídhoz, onnan jól lehet látni a kastélyt, nézzük meg. Az egyik srác meg megkérdezte, óó na az mi? Egy kocsma? Na itt szakadtunk :DD

Királyul néz ki mi?! Ja apropó király. Ugye az egyik lány neve Kira. Viszont ők ezt Kirá-ként ejtik. Meséltem nekik, hogy ez a név, majdnem a király szó magyarull, ami a cool-t jelenti. Hát Kira teljesen el volt alélva, hogy milyen jó neve van, igen őő bizony egy menő arc :)

Na ezután végül sikerült bejutnunk egy kocsmába, de ott is csak sok-sok beszéd árán a bizti őrrel. A lényeg, hogy bejutottunk!! Hát itt a kocsmában nagyon hering party volt. Kb 10 perc volt, mire eljutottál bárhová is, leülni pedig esélyed sem volt. Kértünk sört, ment a zene, táncolgattunk :) Ami számomra nagyon szokatlan volt, hogy itt lehet a kocsmában cigizni. Juhéé, nincs az a procedúra, mint otthon, hogy na oké, akkor kabátot fel irány ki, aztán vissza... 

Hát ami még itt vicces, az azok a wc-ben lévő képek:

Én ezeken kinyúltam teljesen :DD

Volt egy nagyon részeg német csávó, aki az istennek se akarta abbahagyni a fülünkbe való ordibálást, amiről ő azt hitte, hogy milyen fainul énekel. Már teljesen ki voltunk tőle... Mondtam Alinának, hogy ez a csávó teljesen hülye, nem is tud énekelni. Nevetett, és mondta, hogy hát jobb lenne, ha ezt neki mondanám. Na nekem sem kellett több, megmondtam neki h hagyja abba, mert nem tud énekelni, és amúgy is menjem arrébb mert zavar minket. Hát Alina meg Kira úgy nevettek, hogy az csuda. A csávó meg csak nézett rám nagy szemekkel és tovább állt. Ezután én kértem egy kör sört. Ááá teljesen jó élmény volt :P Ja volt még egy másik srác, aki nagyon vicces volt. Fent a padon táncolt, de valami irtó viccesen!! És direkt rázta magát nekünk :DD Hát majd meghaltunk rajta :D Kb. olyan hajnali 5-ig maradtunk, aztán elindultunk haza, mert a zenék már direkt ilyen "hazaküldősek" voltak, lassúak, és rosszak. Szóval az első estém igazán nemzetközire sikerült, íme egy fotó:

Elindultunk haza, és még ettünk :D Alináék ilyenkor mindig csinálnak egy bizonyos ételt, ez a tradíciójuk. Ez ilyen rántottaszerűség, csak még plusz tojás, és hús is van benne. Megettük, aztán zúztunk alduni.

Nagyon jól éreztem magam. Úgy feküdtem le aludni, hogy te jóó éég, ez még csak az első napom.

Mi lesz még itt?! :DD 

Ez az első bejegyzés, amit automatikusan hoztunk létre. Vázlatban van, így csak a blogod tagjai láthatják. Próbáld meg átszerkeszteni, ha sikerült akár törölheted is és kezdődhet a blogolás.

Kérdéseket és észrevételeidet a support@blog.hu címre tudod elküldeni. Jó blogolást!

A blog.hu csapata